Zöld utat a háztáji termelésnek! - osszefogas.sk

Zöld utat a háztáji termelésnek!

Tehát, ha már idecsalogattuk a sok turistát, azon kívül, hogy itt van az a sok szép látványosság, szükségük lesz folyadékra is, táplálékra és van olyan sejtésem, mindenek legvégén alvóhely után néznek.

Öregapám erős jellemű ember volt, volt tartása, sosem nyafogott. A kilenc áras kert mellett földeket is bérelt. A kertben gyümölcsfák, bokrok, legalább két, hosszú fóliasátor, mindenféle zöldség, ami hirtelen eszükbe jut, olyan biztos volt. Kisfiúként órákig tudtam bóklászni a növényrengetegben. A földeken kukoricát, búzát és arpát termesztett, és még bérelt egy részt a hereföldeken. Kellett a tyúkoknak, kacsáknak, pulykáknak, nyulaknak, galamboknak, disznóknak. Régebben kecskét is tartott. Ja, meg Bözsinéninél ott volt a szöllő.

Papát mindig láttam, hogy a kertben a fóliában teleszedett két láda paprikát, felkötötte a bicikli csomagtartójára, és eltekert a fölvásárlóhoz. Kapott egy kis aprót. Visszafelé pedig megállt egy kofolára, kicsit el köllött beszígetnyi, mondogatta. Aztán csináltuk ezt sokkal nagyobban is, két-háromszáz ládával. Paprika, paradicsom, uborka, karfiol, zeller, volt időm megtapasztalni mindenféle munkát. Egyrészt nagyon utáltam, másrészt nagyon hálás vagyok érte.

Segíteni és támogatni kell olyan ellenőrzötten háztáji termékekre és terményekre épülő felvásárló- és eladóhálózatok létrehozását, amelynek – ugyanúgy ellenőrzött keretek között – bárki, legyen idős vagy fiatal, egyszerűen részese lehet. A nyilvánvaló cél, hogy újra fellendüljön a vidéki, háztáji termelés. A háztáji termelés nem csak környezetünknek fontos, nem csak szüleink, nagyszüleink elfeledett tudása és nem csak érték, hanem közösségformáló erő is lehet. A lokális gazdálkodás népszerűsítése mellett kiemelt ügyként kezelném a falusi turizmus támogatását. Segítsük pályázatokkal a régi ipari épületeket felújítani akaró kisvállalkozókat.

Példaként: saját szülőfalumban, Pereden például van egy régi malomépület. Három emeletes, melléképülettel, stukkós homlokzat, meg minden. Évek, évtizedek óta üresen áll, sosem merészkedtem be körülnézni. De már sokszor elképzeltem, ahogy az alsó szinten óriási ablakok mögött vendégek ülnek a sörfőzde éttermében. A faluban sokan tenyésztenek libát. Horvátgurabon köt ki a nagy része, ha jól tudom. Pedig mi is megvalósíthatnánk nem egy olyan éttermet, ahol a kisüzemi sörök mellé kóstolhatnánk a helyi libahús ételeket. Az étterem többi alapanyagát a helyiektől lehetne beszerezni. Csapon azok a sörök, amelyeket a második és harmadik emeleten lévő sörfőzdében főztünk. Ami a turizmust illeti: a melléképületben hálószobákat alakítanék ki, mert ha a messzi vendég eljött hozzánk, és látott minden szépet, megnyalta mind a tíz ujját a libacomb után, öblített egyet a libazsíros bajuszán, nagyon jól fog jönni, hogy pár lépésre ott vár a kényelmes ágy, az autó pedig megvár reggelig az őrzött parkolóban.