Mikor a polgármester már nem elég - osszefogas.sk

Mikor a polgármester már nem elég

Sárosfa polgármestereként rálátok arra, milyen mindennapi problémákkal kell megbirkóznia egy községnek. A napi szinten felmerülő gondok részét meg tudjuk oldani, bizonyos problémákat viszont nem. Ezért is különösen fontos, hogy az állam a megfelelő módon gondoskodjon a saját településeiről. Méghozzá sokkal jobban, mint jelenleg teszi, a kedves választópolgárok pedig befolyásolni is tudják mindezt a szavazatukkal a februári parlamenti választásokon!

Miként hat a kormány a saját, mindennapi életünkre a községeinkben és városainkban? Alapesetben az önkormányzatok kétféle feladatot látnak el. Van, amit saját hatáskörben és önerőből végeznek, a másikat pedig az állam ruházta át rájuk, cserébe pedig támogatást folyósít az elvégzésükre.

Az iskolák terén ez úgy mutatkozik meg, hogy fejpénzt kapunk a gyerekek után. Sárosfa esetében ez az összeg eleve a pedagógusok bérére sem elég, nem is szólva a takarítók jövedelméről és a fenntartási költségekről. Az esetleges felújítások költségeiről még nem is beszéltem. Számosítani is lehet, mit jelent mindez: a kiadások 56 százalékának fedezésére elég az alapiskolai oktatásra folyósított 21 400 euró, 16 800 eurót pedig községi forrásokból biztosítottunk a zavartalan működéshez. Csoda, hogy sok, egyébként életképes iskola bezár, mert a községek képtelenek finanszírozni azokat?

Eddig csak a működésről beszéltem, az épületet ugyanis a fenntartás mellett szépíteni és modernizálni is kell, hogy a diákok méltó feltételek mellett tanulhassanak. Az iskolatető kapcsán négy éve eredménytelenül adtunk be kérvényeket az iskolaügyi minisztérium pályázataira, de az erre félretett pénz a szerencsésebb, államnál jobban fekvő községeknél landolt – északon. Tavaly sikerült pénzt szereznünk a tetőre, miközben az iskolát önerőből újítottuk fel. És Sárosfa ezzel még a szerencsésebb községek közé tartozik!

Hasonlóan tragikus történet kapcsolódik az építési rendtartáshoz, vagy a helyi utakhoz vonatkozó kötelességünkhöz. A sárosfai mellékutakról a törvény által meghatározott összeget figyelembe véve évi negyven euróból kellett volna gondoskodnunk. Melyik az az önkormányzat, ami erre képes lenne? Ennyi pénz lehet, hogy két lapátra és egy taligára elég. Az építési rendtartásra, amelyet az építésügyi hivatal végez, saját költségvetésünk rovására további 2 300 eurót költöttünk.

Hosszasan írhatnék további problémákról is, de ebből is látszik, hogy valami nem működik jól a finanszírozás terén. Én pedig úgy gondolom, hogy a fenti húszezer euróból rengeteg más területen tudtunk volna fejleszteni a községben, ha nem kell kényszerűségből kipótolnunk a hiányzó állami támogatásokat!

Az állam képviselői gyakran mondogatják, hogy egy jó önkormányzat megoldja a problémáit, ha aktívan pályázik. De nem nehéz rájönni, hogy mihez vezet ez a hozzáállás – korrupcióhoz és a kiskapuk kereséséhez, a regionális különbségek növeléséhez. Az állami hatáskörök teljes körű finanszírozását nekünk polgároknak kell kiharcolni. Saját magunkért, életkörnyezetünk javulásáért.

Az Ön szavazatán is múlik, mi változik februártól!



Keď starosta už nestačí…



Z pozície starostky obce Blatná na Ostrove mám väčší náhľad na to, akými každodennými problémami zápasí samospráva deň čo deň.

Sme schopní vyriešiť iba časť problémov, avšak mnohé z nich vyriešiť bez pomoci štátu nie je v našich silách. Aj z tohto dôvodu je dôležité, ba až nevyhnutné, aby sa štát postaral o svoje obce a mestá a to v oveľa väčšej miere, ako je tomu v súčasnosti. Aj vzťah štátu k svojim obciam a mestám majú voliči možnosť ovplyvniť prostredníctvom svojho hlasu vo februárových parlamentných voľbách.

Akým spôsobom ovplyvňuje vláda náš každodenný život v obciach a mestách?

Samosprávy a ich orgány vykonávajú prioritne dve základné úlohy. Prvú – vo vlastnej pôsobnosti, svojpomocne; druhú – v oblasti štátom prenesených kompetencií, na ktorých realizáciu štát poskytuje finančné prostriedky.

V oblasti školstva  sa to prejavuje poskytnutím dotácií na každého žiaka. Konkrétne – v prípade našej obce – to nestačí ani na mzdy pedagógov, nehovoriac o mzdách upratovačiek a ostatných finančných nárokoch na udržanie funkčnosti a nerušeného chodu školských zariadení. Otázku rekonštrukcií, zabezpečenia tovarov a služieb už ani nespomínam!

Čo to všetko znamená, budem demonštrovať v zrkadle čísiel. Finančná čiastka 21 400 € poskytnutá štátom na zabezpečenie výchovno-vzdelávacieho procesu  v školských zariadeniach obce pokrýva 56 % reálnych výdavkov, zvyšných 16 800 € potrebných na nerušené fungovanie týchto zariadení teda hradíme z vlastných zdrojov – z rozpočtu obce.

Čudujeme sa, že dochádza k zatváraniu a rušeniu inak životaschopných škôl, lebo obce nie sú schopné zabezpečiť ich financovanie?

Doteraz som hovorila len o samotnom fungovaní tejto inštitúcie, ale aj o samotnú budovu sa treba starať i z hľadiska údržby a modernizácie, aby sa žiaci – naše deti – mohli vzdelávať v dôstojných podmienkach. Čo sa týka konkrétne strechy budovy školy, – pred štyrmi rokmi sme bezvýsledne a bezúspešne podávali žiadosti a zapájali sa do rôznych projektov vyhlásených Ministerstvom školstva, avšak finančné prostriedky určené pre túto oblasť  nakoniec skončili v obciach štátom viac obľúbených, na  severe. Vlani sa nám podarilo zabezpečiť finančné prostriedky na opravu strechy, samotnú budovu školy sme opravili svojpomocne.

Podobne tragická príhoda sa viaže aj k stavebným predpisom, alebo k našim povinnostiam ohľadom miestnych komunikácií. Starostlivosť o vedľajšie cestné komunikácie našej obce sme mali zabezpečiť – podľa zákonom stanovených kritérií – za 40 € ročne!  Dokážete si to predstaviť? Ktorá samospráva by bola tohto schopná? Toľko peňazí by možno stačilo na dve lopaty a jeden fúrik…!

Stavebné predpisy, ktoré vykonáva stavebný úrad, nás stáli ďalších 2 300 € z rozpočtu obce.

Ešte dlho  by som mohla písať o ďalších a ďalších problémoch, ktorými sa boríme, ale už aj z uvedených je jasne vidieť, že čosi škrípe v oblasti financovania samospráv! Osobne si myslím, že spomenutých 20 000 € sme mohli lepšie zužitkovať vo viacerých oblastiach v prospech rozvoja obce, keby sme nemuseli kompenzovať štátne dotácie  takpovediac z donútenia.

Predstavitelia nášho štátu často a s obľubou hovoria, že dobrá samospráva dokáže vyriešiť svoje problémy aj sama, ak sa aktívne prihlasuje a zapája do rôznych projektov a grantov. Nie je ťažké sa dovtípiť k čomu a kam vedie takýto prístup – ku korupcii, k hľadaniu rôznych cestičiek, vrátok a konexií, k nárastu regionálnych rozdielov.

Financovanie štátnych kompetencií a pôsobností v plnej miere si musíme vydobyť a vybojovať my, občania!  V záujme  a v prospech nás všetkých!

Záleží  preto aj na Vašom hlase, čo sa zmení po februárových voľbách!