Politika – napjaink szitokszava - osszefogas.sk

Politika – napjaink szitokszava

S mindaddig az is marad, míg nem sikerül arra érdemes embereket a parlamentbe juttatnunk. Ez viszont egy ördögi kör.

A politika szó hallatán a fiatalok nagy része viszolyog, hiszen azt hallja, hogy minden politikus korrupt és hazug és a lehető legrosszabb ember, a Sátán földi helytartója, vagy, ha még most nem is az, akkor majd az lesz, ha „odakerül a vályúhoz”.

Történelem órán viszont mégiscsak hall nagy államférfiakról, akik fáradhatatlanul küzdöttek a gondolat teremtő erejével, jóakarattal, meggyőződéssel a népért, a közért, nemzettársaikért, országuk többi polgáráért – sokszor ezek a példaképek életüket is odaadták azért, amiben hittek.

Bár távolinak tűnnek, rengeteget köszönhetünk nekik. Az életünket. Az országunkat. Hogy itt, ahol élünk, most béke van. Az épített örökségünket. A kultúránkat, társadalmunk fejlettségét, a tudáshoz való jogot.

Hitte volna Szent István király, hogy ezer év múlva is hálásak leszünk vezetéséért? Hitte volna az egyszeri ember, hogy egyszer majd nem lesz országunkban török uralom? Hitte volna több millió háziasszony, hogy majd ő is ugyanúgy munkát vállalhat és önálló lehet, mint a férfiak? Vajon hitte volna valaha a kis rabszolgafiú, hogy egyszer Amerikának fekete bőrű elnöke lesz? Végül 69 498 516-an elhitték és szavaztak rá.

Eleve azt, hogy beleszólhatunk a közügyek alakításába, azoknak a bátor nőknek és férfiaknak és politikusoknak köszönhetjük, akik ki mertek állni az alapvető emberi jogokért. S mi vajon elhisszük-e, hogy a jövőnk igenis rajtunk múlik?

A politika démonizálásával magunknak és a következő nemzedéknek ártunk a legtöbbet. Rátermett, képzett és elhivatott embereket tántorítunk el a közügyektől. Ki fogja hát végezni? A kevésbé rátermettek. De ne csodálkozzunk…  hiszen ki hallgatná ezredszer is végig, hogy csal, lop, hazudik, mikor teszem azt, se nem csalt, se nem lopott, se nem hazudott. „De hát politikus! Csak gazember lehet!”
Ez az az ördögi kör, amiből ki kell lépnünk!

Ki kell állnunk amellett, hogy a közösség képviselete igenis tiszteletreméltó feladat! Képeznünk és bátorítanunk kell fiataljainkat erre a pályára, hogy újra kiváltság legyen, ha a közösség megtiszteli őket bizalmával és rájuk ruházza a döntéshozatalt, a vezetést. Ha így készítjük őket erre a hivatásra, akkor biztosak lehetünk majd benne, hogy az arra legérdemesebbek döntenek majd a fontos ügyekben.

Február 29-én döntsünk felelősséggel. A politikai pálya megtisztítása és a belé vetett bizalom helyreállítása nem fog gyorsan menni. De ha lesz hitünk és megdolgozunk érte, el fogjuk érni ezt is.

Bokor Réka, főszerkesztő