Tisztességes munkát – de hogyan? - osszefogas.sk

Tisztességes munkát – de hogyan?

Peter Pellegrini kormányfő nemrégiben kijelentette, hogy a munkanélküliség már nem Szlovákia problémája, hiszen öt százalék alá csökkent a bejegyzett állástalanok aránya. Nagyon meglepődtem a szavain, mert ezek szerint a miniszterelnök álomvilágban él, vagy ami valószínűbb, hogy tudatosan elhallgatja a munkanélküliséggel kapcsolatos problémák lényegét.

Három fontos dolgot szeretnék kiemelni. Először is, egyáltalán nem biztos, hogy valójában annyi a munkanélküli, amennyit a statisztikák számon tartanak. Vannak olyanok, akik önkéntesen jegyzik be magukat állástalannak, miközben nem hivatalosan dolgoznak, mások kiesnek a rendszerből, mert külföldön dolgoznak. Ez persze a hivataloknak könnyebbséget okoz, csak épp nehezen kimutathatóvá teszi a valós számokat és elfedi a problémát. Sárosfán is biztosan eltérnek a statisztikák a valós helyzettől, hiszen Bécsben rendszeresen ingáznak többen is, gyakran heti turnusokban dolgoznak Ausztriában. Tudok arról, hogy mások Olaszországban, Svájcban, Németországban, Csehországban, de szinte mindenkinek vannak személyes történetei arról, hol kötöttek ki a barátai, ismerősei, családtagjai.

A második tényező, hogy a munkanélküliség egyenetlenül oszlik meg az országban. Az éhségvölgyekben alig van valakinek állása, miközben Pozsonyban és a környékén mindenki talál magának munkát, aki csak akar. Sajnos a magyarok lakta régiók az országos átlagnál rosszabbul szerepelnek a kimutatásokban. Belegondolni se mernék, mi lenne, ha a zárt határok miatt a munkavállalók egy része nem ingázhatna Ausztriába, a keletebbre fekvő régiókban pedig jellemzően Magyarországra – például Győrbe, Komáromba, Esztergomba. Az, hogy a munkanélküliség a köreinkben javult, sajnos nem csak a szlovákiai hatóságok érdeme.

Harmadszor pedig, és talán ez a legfontosabb, hogy az állam feladata az lenne, hogy teremtse meg a feltételeket a helybeli munkavállaláshoz, ne pedig féloldalas megoldásokkal próbáljon javítani a munkanélküliségi számokon. Miről beszélek? A munkanélküliség és a megélhetés kérdése többről szól, mint az országos számok. A régiók jövőjéről van szó. Egész falvak és járások néptelenednek el azért, mert a férfiaknak vagy családoknak külföldön, esetleg a nyugati országrészben kell munkát keresniük. És aki egyszer elmegy és magával viszi a családját nyugatabbra, az aligha jön vissza. Biztosan nem vagyok egyedül a családi példámmal: férjem édesanyja kelet Szlovákiából a szobránci járásból származik. Unokatestvérei főiskolás gyermekei már Kassán, Rozsnyón, Pozsonyban kötöttek ki, nem pedig a falujukban maradtak, hiszen nem találtak megfelelő munkát. A kimutatások szerint minden tízedik szlovákiai munkavállaló külföldön dolgozik.  A tudatos, régiókra összpontosító tervezésnek még a jeleit sem láttuk, vagy ha igen, akkor az elemzőintézetek kimondottan felléptek a déli befektetések, például a gyorsutak ellen gazdasági szempontból, mert az nem éri meg és nem hatékony. Én elsősorban azt szeretném, hogy legyen biztosítva az emberek megélhetése – mindenkinek legyen munkahelye az otthonához közel, kapjon tisztességes bért, az állam pedig nyújtson jó szociális szolgáltatásokat. Ugyan nem lehet egyik pillanatról a másikra nyugati viszonyokat teremteni a nehéz sorsú régiókban, de az első lépéseket meg kell tenni, ugyanis ezek a területek és települések az elmúlt harminc év tétlenségét szenvedik meg.