Nyílt levél a szlovákiai magyar választókhoz - osszefogas.sk

Nyílt levél a szlovákiai magyar választókhoz

Tisztelt Választópolgár!

Igen, tudom, sokuknak elegük van a hasonló kezdetű beszédekből, írásokból. Megnyugtatásként előrebocsátom, nem azért szólítom meg Önt, hogy meggyőző erővel bírjak, hogy miért szavazzon rám. Ennél sokkal rosszabb a helyzet!

A felmérések – amelyeket a média utolsó ízben közölhetett – leglényegibb pontja, hogy a szlovákiai magyar választó megfáradt, belefáradt, hitevesztett. Nem kíván az urnákhoz vonulni. A közhangulat sok esetben igazolja ezt, és hallunk közhelyeket, mi szerint „nincs kire szavazni”, „akkor szavazunk, ha nem lesz széthúzás”, „majd, ha egy magyar párt lesz”, „megélhetési politikusokra nem szavazunk”. Biztosan kihagytam valamit, de így, a teljesség igénye nélkül is leszögezhetem, értem álláspontjukat, az indulatukat, a reményvesztettségük okait.

Az elmúlt két év történései az országos politikában rámutattak arra, hogy igencsak alapjaiban kell változtatni az ország vezetésén. Erkölcsi és anyagi veszteségekre egyaránt rámutattak a közelmúlt eseményei. Ugyanakkor megmutatkozott, hogy a polgárok, az egyszerű emberek nem tágítanak a stabil értékrendtől, és amit a kis családjaikban értéknek tartanak, szeretnék viszontlátni a nagypolitikában, az ország irányításában is. 2018 őszén, az önkormányzati választásokkor többek között ez a meglátás vezetett el ahhoz a mély meggyőződéssel vállalandó elképzeléshez, hogy Dunaszerdahelyt egy közös elképzeléssel, széthúzás, ellenségeskedés nélkül kell vezetni, tekintettel a közös érdekre, a kisebbségi létre, a hatékony fellépésre. 2019 nyarán újra reményteljesnek látszott, hogy sokunk ideája megvalósulhasson, és létrejöjjön egy széles körű, valamennyi szlovákiai magyar politikai szereplőt felölelő közös együttműködés. Szándékosan nem használtam az összefogás szót. Ma már tudjuk, hogy ez nem történt meg abban a formában. Nem ildomos a miérteken rágódni; hogy ez jól van-e így vagy sem, hiszen a tényeken nem tudunk változtatni. Nem volt híja azonban a jószándéknak, és a szlovákiai magyar politikai élet több kisebb-nagyobb politikai formációja hajlandó volt félretenni az ellenérzéseit a másikkal szemben, az ellentétes nézetek kompromisszummá csiszolódtak. Akik régóta politikai szerepvállalók voltak, a lista végére pozícionálták magukat meghallva a választói igényt, miszerint a választó új arcokat akar.

Visszatérve a közhangulatra, a felmérésekre, azt kell, mondjam, hogy jelenleg az összefogás az Önök oldalán, a választók oldalán kell, hogy megvalósuljon. Önöknek kell összefogniuk, hogy ne maradjon magyar képviselet nélkül a szlovákiai magyar közösség! Értem, hogy sokan üzenetnek, büntetésnek szánják a választások szabotálását. Azonban ezzel nem a jelölteket bünteti meg a választópolgár. Ezzel a szlovákiai magyar közösségre önkéntes merénylőként mér csapást.

Senki, de senki nem tudja nálunk jobban, hogy mit ér a csallóközi ivóvíz, akik azt fogyasztjuk! Senki sem érzi nálunk fontosabbnak, milyen fontos a gyerekeinket anyanyelvünkön taníttatni! Azt sem értik szlovák ajkú barátaink, miért kellene megreformálni a szlovák nyelvtanítást a magyar iskolákban! Ugye nem gondolja senki komolyan, hogy a szlovák ajkú politikusjelöltek képesek lesznek ezeket az érveket sajátjukként felvállalni, és harcolni értük?! Nem azért, mert nem bíznánk bennük, hiszen egyre több nyitottság tapasztalható szlovák pártok részéről. (Ami politikus szemmel arra elég, ha ott tartunk, partnerekként tudunk közeledni feléjük. (Számon kérhető a kampánytémájuk.) Valójában csakis önmagunktól várhatunk saját problémáinkra megoldást!

A listán 150 név található. Arra kérem Önöket, hogy sikerüljön félretenni az ellenérzéseiket, mint ahogy az a szlovákiai magyar politikusoknak sikerült a nyáron az összmagyar összefogás kérdésében. Arra kérem Önöket, gyakorolják, és tartsák meg kritikus hangjukat! Előtte azonban előlegezzenek bizalmat 4 embernek a 150-ből. A legszigorúbb válogatás esetében is található 4 ember. Karikázzanak olyan négy nevet, akitől elvárható, hogy a nemzetiségi kultúra és oktatás finanszírozása biztosítva legyen, aki képes képviselni az oktatási sajátosságokat, aki nem fogja tűrni, hogy a déli régiók infrastrukturális fejlesztései alulmaradnak, aki nem nézi el azt sem, ha az autópályák észak felé vesznek irányt, aki érti és érzi, hogy a vállalkozóbarát környezet támogatásával teremtődnek meg a feltételek a bérek emelkedésére, aki nem tűri, hogy az egészségügy rendszerszintű problémáinak az egyszerű emberek igyák meg a levét, és ugyanakkor észreveszi az aránytalanságokat az önkormányzatok finanszírozásában. Nem a tökéletes jelöltet kell megtalálni, mert az csak azon a helyen található, ahol tökéletes az anya, apa, férj, feleség, barát, rokon, szomszéd… J Csak az éppen elég jót!

A szlovákiai magyar választó értékítélete egészséges. Nem lehet becsapni! Józan, kritikus és hallatja a hangját! Az összefogásra most pont azon az oldalon van szükség! A választó oldalán! Azt kívánom magunknak, legyen szlovákiai magyar parlamenti képviselet! Legyenek számonkérhető parlamenti képviselői a szlovákiai magyarságnak! Hadd tartsunk ott, hogy a kritikus választó elvárja a képviselőktől minden hiányosságuk fejlesztését; legyen az a szlovák tudása, a retorikája, a szakmai érvelése, a törvényhozásbeli kompetenciák fejlesztése, a viselkedése, a megjelenése, bármi… Kérjék számon! Maradéktalanul! Várjuk el a teljesítményt, és ne pazaroljunk el 4 évet azért, mert „majd mi megmutatjuk”. Selye János azt mondta, hogy az életnek két fő problémája van: a fajfenntartás és az önfenntartás. Ugye, egyetértünk, hogy jelenleg ez utóbbi a legégetőbb kérdés!

Találkozzunk február 29-én az urnáknál!