Pozsony a múlt, Bratislava a jelen – üzeni a magyaroknak… nem, nem Ján Slota mászott ki a pincéből, az aktuality.sk kommentátora vágja oda ezt nekünk. 
Zolo Mikeš hétvégi külpolitikai szemléjében beszámol Dobrev Klára esetéről és a rá érkezett reakciókról. Mint ismeretes, az EP-képviselő Brüsszelben a következő magyarul elhangzó mondattal adta át a szót szlovák kollégájának: “Most megadom a szót Hajšel úrnak, aki Bratislavából jelentkezik”. Erre joggal hördültek fel sokan, elvégre Pozsony magyarul nem Bratislava.
A kommentátor szerint a “túlfűtött reakciók” nacionalisták, és felvilágosít bennünket: törődjünk bele, hogy Pozsony már nem Magyarország része, az EP pont az a hely, ahol egy magyar képviselőnek sem kell szégyenkeznie a jelenlegi nevén nevezni, és különbeni is, Bratislava a jelen, Pozsony a múlté.
A szerző két dolgot felejt el:
A földrajzi neveknek a különböző nyelvekben más és más változata lehet. Róma helyett Rím-et, München helyett Mníchov-ot mondani szlovák szövegben nem nacionalizmus, hanem a világ legtermészetesebb dolga. Sőt, kulturálatlan embernek tűnik, aki nem így használja szlovák szövegkörnyezetben. Pozsony volt, van és lesz, függetlenül attól, hány magyar lakik itt vagy épp melyik országhoz tartozik.
Külpolitikai publicistaként ha egy eseményt magyaráz, tisztában kell lennie a kontextusokkal. A magyar közéleti-kulturális csaták egyik frontja a jobb- és a baloldal viszonyulása a múlthoz és a külhoni magyarokhoz. Ha egy exponált baloldali politikus magyarul Bratislavát mond, azzal azt a százéves vélekedést erősíti, hogy a baloldal érzéketlen a magyar nemzetpolitikai ügyek iránt és kulturálatlanul viszonyul a magyar történelemhez. Egy ilyen öngól jogosan vált ki heves kritikákat.
Az aktuality.sk publicistája így nem csak, hogy nacionalistának bizonyult üzenetével (“Pozsony a múlté”) és nem értette meg a helynevek használatának alapvető szabályát, de cikkével azt is bizonyította, hogy járatlan azokban az eseményekben és viszonyokban, amiket kommentálni szeretne.